tökéletes szoftverhiba.
A műfajok mindenhol eltérőek, de én le akarom bontani azt a falat, ami az írói kép és a hús-vér emberi nyomorúság között áll.
Én azt az utat keresem ahol a közös metszéspont a radikális őszinteség.
A sebezhetőség, mint fegyver?
A legmélyebb testi és lelki kiszolgáltatottság? Betegség, magány, testkép közszemlére való tétele? Lehetne, de nem túlélőként írok fentről, hanem a gödör mélyéről sárosan, mert azt akarom, hogy mindenki tudja, hogy ott milyen.
Te, mint olvasó talán nem a tökéletességet keresed, hanem visszaigazolást, hogy igen, másnak is ennyire fáj, nehéz és basszus nagyon kaotikus is egyben.
Én kimondom azt, amit más csak gondolni mer. A kórházi szagot, a hideg padlót, vagy ahogyan csendben zokogtam éjszaka egy széken egy vékony pléd alatt úgy, hogy közben annyira fáztam, remegtem, mintha én lettem volna a bent fekvő beteg.
Tabut döntök! A tökéletes anyaság és a hálás koraszülött-szülő képét rombolom le azzal, hogy kimondom: ez sokszor pokoli, és igen, néha nincs bennem hála.
Az én utam a Dokumentarista Érzelem, és baromira nem akarok mindenkinek tetszeni! Aki ennyire nyersen ír, azt vagy imádják, vagy elfordulnak tőle, de senki sem marad közömbös...
Copyright © 2026 Elena B. Nolan. Minden jog fenntartva.
Feliratkozás
Belépés
0 hozzászólás
Legrégebbi